Tamarának, amiért mindig türelmesen vár, és segít fejlődnöm. 

Másnap nem törődtem Danielle pillantásával, egyszerűen levegőnek néztem. Eric nem jegyezte meg, hogy inkább a seggfejekkel ülünk mitsem Dani bandájával. Túlságosan lefoglalta, hogy azt hallgassa, hogy milyen Melissa West az ágyban.

A szokás szerint tudomást sem vettem a beszélgetésben. Taszított a viselkedésük, de inkább ültem azt hallgatva, hogy ki és hogyan részegedett le és mi történt a buliban, mintsem ott üljek Danielle mellett. A semmibe meredtem és csendben majszoltam a szendvicsem. Néha elkaptam Danielle pillantását, ahogy felém néz, de minden alkalommal elfordította a fejét, ahogy észrevette, hogy közömbösen bámuléok vissza. Képtelen leszek kibírni a felkészítőt. Sőt azt hiszem, hogy az órákat is, ha mellette kell ülnöm. Lassan végeztem a szenviccsel, és felnéztem. Észrevettem, hogy James Danielle hátát bámulja, majd hirtelen rám vándorolt a pillantása. Viszonoztam a pillantását, végül felvontam a szemöldököm.

- Találkozunk háromkor - búcsúzott röhögve a társaságtól Kendrick. Hátba veregette a mellette ülő Ericet. Kendrick-ről nem igazán lehetett sokat elmondani. Magas volt, izmos, és a pillantása intelligenciáról árulkodott, amitz bizony nem mutatott. Sejtettem, hogy ahhoz van köze, hogy így jobban elfogadják. Kedves mosolya volt, és mindenkivel azt éreztette, hogy fontos. Azonban soha sem szólt hozzám. Nem vettem személyes sértésnek, de teljesen levegőnek nézett. Ami azért is volt furcsa, mert ő volt az aki idehívta Ericet, velem együtt. Nem tudtam, hogy miben mesterkedik, de nem igazán tetszett, hogy hülyére vett mindnekit. Főleg Ericet. Nem tudtam, hogy Eric milyen diák volt, de úgy tűnt olyanná akar válni, mint itt ezek a srácok. Nevetséges volt, ahogy teljesen sztereotipiás csevej folyt. Csak csajokról, és sportról beszéltek. Engem nem igazán érdekelt a sport, nem igazán tudtam hozzászólni. A csajokról meg annyit, hogy nemes egyszerűséggel tudomást sem vettem róluk. Egyfolytában csak Amy-re gondoltam, és arra, hogy mi minden lenne másként, ha itt lenne. Úgy éreztem, hogy egyedül én vagyok az aki más. Mindenki olyan egyformának tűnt. Minden olyan egyforma volt. Néha egybefolytak a napok, néha pedig lassan vánszorogtak, de mindig úgy feküdtem le, hogy tudtam semmi érdemleges nem fog történni.

Komoran vártam, hogy végre kicsengessenek, habár nekem még maradnom kellett. Az Isten tudja mennyit. Néhány szünettel ezelőtt Danielle váratlanul feltűnt a szekrényemnél, és oda vakkantotta, hogy háromkor legyek a tudományteremnél. Visszafordultam a szekrényhez, mert már tudtam, hogy hová kell mennem. Sudern értesített még a nap elején. Biztosra vettem, hogy azért jelent meg, hogy megbizonyosodjon, hogy hallottam.

Danielle

Azért mentem Luke szekrényéhez, hogy bocsánatot kérjek. Egész irodalmon azt tervezgettem, hogy mit mondok neki, és még a végén megköszönöm neki, amit tett. Azonban inamba szállt a bátorságom és tudtam, hogy képtelen lennék elmondani neki, hogy sajnálom. Tényleg. Kiállhatatlanság az álcám, hogy ne kerüljenek közel az emberek. A titkaim így biztonságban vannak. Teljesen pánikba estem, amikor felfedeztem Luke kiváncsiságának jeleit, így jónak láttam, ha védekezem. Azonban nem éreztem jól magam. Habár Rachel és a többieket a barátaimnak hívhattam, ők nem érdeklődtek rólam. Megelégedtek azzal, amit pletykáltak. Senki sem tudja, hogy mi történt azon az éjszakán. És szerettem volna, ha ez így is marad. Először Ericet szigeteltem el magamtól, majd a húgom, most pedig Luke-ot.

Amikor odaértem, tagoltan közöltem vele, hogy mikor és hol kell lennie, és elhúztam. Szörnyen éreztem magam, de muszáj volt megtennem. Féltem, hogy olyan könnyű lenne összebarátkozni vele. Persze kiderült, hogy azért mégsem, és egy kicsi hálás voltam. Visszasiettem a terembe, és szorgosan jegyzeteltem egész nap.

De minél inkább nem szerettem volna, annál hamarabb lett három óra. Mindenki számára lassan teltek az órák, azonban nekem csak pár pillanat volt. Az idő relatív dolog, nem igaz?

Húztam az időt, de nem menekülhettem. Lassan csoszogtam a tudomány labor felé, közben azért imádkoztam, hogy Luke ne jöjjön és ugyanakkor jöjjön is.

Amikor beléptem a terembe, rögtön elfogott a pánik, és csak egy pillanatomba került volna és már vissza is fordultam volna. Azonban mindenki látta a belépőmet, Sudernt is beleértve. Felnézett a lapjaiból és mosolyogva köszöntött.

A terembe - a tanárt kivéve - három diák ült. Macy, az évfolyamtársam, Dylan az egyik kémiai nagyágyú, aki gyakran volt modora miatt a triumvirátusunk célpontja. És persze Luke.

Megmarkoltam a táskám pántját, és felszegett állal sétáltam az asztalhoz. Dylan mellé kellett ülnöm, de úgy tettem mintha igencsak ínyemre lenne a dolog. Komótosan pakoltam ki a táskámból. Az egyedüli zaj a teremben Sudern papírjainak sercegése volt. A padtársaim néma csendbe burkolóztak, mintha megzavartam volna valamit. Kiegyenesedtem, és meredten néztem előre. Nem létezik, hogy megfutamodok. Danielle Ray emelt fővel megy ki ebből a teremből.

Sudern elégedetten dőlt hátra, a papírjait kezdte rendezgetni. Végül lassan felállt és megszólalt:

- Nos, most már, hogy itt vagyunk mind - kezdte és az asztalunkhoz sétált. Lassan kiosztotta a papírokat. - A verseny másfél holnap múlva lesz. Remélem, hogy elég elszántak vagytok, mert vagy győzünk, vagy nem jövünk haza.

Micsoda beképzeltség, gondoltam és magam elé húztam a papírt. Persze rögtön feladat elé állít minket. Ki nem állhattam. Komoran a feladokra meredtem és megpróbáltam nem bizonytalannak tűnni.

- Szóval a feladatuk az, hogy megoldják minél pontosabban ezt a rejtvény, párban. Tudom, hogy szeretnének mind résztvenni, de azonban csak három tagú csoport vehet rész. Sudernre sandítottam, és azt fontolgattam, hogy kiejtem magam. Vagy pozitív dolognak látom a kiesésem. Azonban Sudern észrevehette, hogy min töröm a fejem, mert elmosolyodott.

- Vannak kötelezettségek - intézte Luke-nak és nekem a szavait, így rögtön rájöttem, hogy azzal vége a javítási lehetőségnek, ha kiesek. Vagy akár Luke is. - Szóval párokban kérem megoldani a feladatot.

- Miért oldjuk párokban, ha egyszer az egyént figyeli? - kérdezte Dylan homlokráncolva és küldött felém egy lapos pillantást. Nagyszerű.

- Mert tudnom kell, hogy ki hogyan dolgozik a párjával és mennyire képes vezetni a csoportot.

- Danielle szeret dirigálni - vigyorgott Luke, mire Macy is halvány mosolyra húzta a száját. Rámeredtem a csajra, akinek nyomban lehervadt a vigyora. Félt, és szerettem volna, ha úgy is marad.

Sudern úgy tett mintha nem hallotta volna és az órájára nézett.

- Kezdjék, most és félkor kérem a munkákat. A harmadik felére hagyjanak több időt.

Sudern hátat fordított és az asztalához sétált. Alig tett meg néhány lépést, amikor Dylan keze a magasba lendült és megkérdezte:

- Hogy vannak a párok? - Haja a homlokába hullott.

Sudern kifújta a levegőt, majd megfordult és oldalra biccentette a fejét.

- Mégis mit gondol Mr Clark? - hozta zavarba a mellettem ülő srácot. - Ahogy ülnek. Ön Ms. Ray társa lesz.

Dylan felém pillantott és felhorkant.

- Én nem leszek vele - közölte ellenmondást nem türően. - Egy gonosz és értéktelen ribanccal.

Ezt persze úgy súgta csak, hogy én halljam. A szívem majd kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadni kezdett. Előre fordultam és összeszorítottam a szám.

- Mr Clark ez nem kíváság, hanem parancs - mosolygott Sudern.

- Mondom, hogy nem érdekel - válaszolta foghegyről. - Itt van egy magoló stréber - bökött Macy felé - itt meg egy bukásra álló, akit bizonyára maga ideerőszakolt - mutatott Luke-ra, majd végül rám nézett és karba fonta a kezét. - Meg az ígéretes Danielle Ray, aki árnyéka önmagnak. Nem mondanám, hogy nem volna intelligens, de köztudott, hogy nem képes csapatban dolgozni és nem képes irányítnani, emellett elképzelhető, hogy csupán azért van itt, hogy kiszúrjon a másik két lúzerrel.

Luke ránézett, Macy pedig elvörösödött.

- Neked meg nem tud keresztbe tenni? - kérdezte egyszerűen Luke.

Dylan megrázta a fejét és keserű mosollyal mondta:

- Nekem már mindent elrontott, nem tud már ártani.

Sudern komolyan elveszettnek látszott. Én teljesen üresnek éreztem magam, közel álltam ahhoz, hogy feladjam. Ám ekkor Luke felállt.

- Én leszek Danielle-el - mondta Dylannek, és a szék támlájára tette a kezét. - Legyél csak Macyvel.

Dylan megvonta a vállát és helyet cserélt Luke-kal.

- Köszönöm - suttogtam, amikor a laphoz hajolt, hogy elolvassa a szöveget.

Dylan is hátat fordított Macy-nek magyarázott valamit, a szavai kivehetetlenek voltak. Azt hittem, hogy Luke nem hallotta, és igyekeztem, hogy ne nézzek a szemébe. Megoldottuk a feladatot, majd Luke felém nézett és megbökte a könyököm.

- Szívesen - mosolygott.

A felkészítő hamarabb eltelt, mint vártam volna. Luke-kal egyszerre készültünk el, azonban nekem még időbe telt, hogy megbeszéljek valamit Sudernnel, így megígérte, hogy megvár kint.

Dylan az asztal mellett állt.

- Akkor ki megy? - kérdezte unottan, és amikor meglátott, akkor hozzá tette. - Ugye Danielle?

Sudern megdörzsölte az állát és felnézett ránk.

- Nem tudom még. Mérlegelem a lehetőségeket - válaszolta diplomatikusan. Reméltem, ha engem hajít ki legalább nem a csoport szeme láttára teszi. - Nos, akkor mehettek srácok.

Egyszerre léptünk ki a teremből, amikor Dylan megragadta a kezem és visszarántott.

- Danielle gondoskodom róla, hogy ne maradj a csoportban - közölte nyugodtan. - Tudom, hogy miért fontos neked, de elveszem tőled a  lehetőséget. Nem érdekel ha azzal a béna Macy-vel,m vagy a bagós Sydney-i sráccal kell leszerepeltetnem magam.

Felmorajlott bennem a régi énem. Az érzés megrészígett, nem éreztem félelmet.

- Én meg elintézem Clark, hogy soha többet ne érezd magad itt biztonságban - mondtam dadogás nélkül határozottan. - Szeretnéd újra élni a karácsonyi bált? Folytasd csak, mert ezerszer rosszabb lesz.

Kirántottam a kezem a szorításából.

- Luke pedig értelmesebb mint te - vetettem oda édesen mosolyogva.

Elsétáltam, de az érzés fokozatosan elszivárgott belőlem. Amikor Luke mellé értem ismét a dadogós Danielle voltam.

- Minden rendben? - kérdezte.

- A-ha - nyögtem ki. Mielőtt kiléptem volna a főbejáraton, visszafordultam. Dylan utánunk bámult, pillantsa megtelt gyűlölettel.

Másnap pedig elszabadult a pokol. Legalább is számomra.

Tamarának, amiért mindig türelmesen vár, és segít fejlődnöm. 

Másnap nem törődtem Danielle pillantásával, egyszerűen levegőnek néztem. Eric nem jegyezte meg, hogy inkább a seggfejekkel ülünk mitsem Dani bandájával. Túlságosan lefoglalta, hogy azt hallgassa, hogy milyen Melissa West az ágyban.

A szokás szerint tudomást sem vettem a beszélgetésben. Taszított a viselkedésük, de inkább ültem azt hallgatva, hogy ki és hogyan részegedett le és mi történt a buliban, mintsem ott üljek Danielle mellett. A semmibe meredtem és csendben majszoltam a szendvicsem. Néha elkaptam Danielle pillantását, ahogy felém néz, de minden alkalommal elfordította a fejét, ahogy észrevette, hogy közömbösen bámuléok vissza. Képtelen leszek kibírni a felkészítőt. Sőt azt hiszem, hogy az órákat is, ha mellette kell ülnöm. Lassan végeztem a szenviccsel, és felnéztem. Észrevettem, hogy James Danielle hátát bámulja, majd hirtelen rám vándorolt a pillantása. Viszonoztam a pillantását, végül felvontam a szemöldököm.

- Találkozunk háromkor - búcsúzott röhögve a társaságtól Kendrick. Hátba veregette a mellette ülő Ericet. Kendrick-ről nem igazán lehetett sokat elmondani. Magas volt, izmos, és a pillantása intelligenciáról árulkodott, amitz bizony nem mutatott. Sejtettem, hogy ahhoz van köze, hogy így jobban elfogadják. Kedves mosolya volt, és mindenkivel azt éreztette, hogy fontos. Azonban soha sem szólt hozzám. Nem vettem személyes sértésnek, de teljesen levegőnek nézett. Ami azért is volt furcsa, mert ő volt az aki idehívta Ericet, velem együtt. Nem tudtam, hogy miben mesterkedik, de nem igazán tetszett, hogy hülyére vett mindnekit. Főleg Ericet. Nem tudtam, hogy Eric milyen diák volt, de úgy tűnt olyanná akar válni, mint itt ezek a srácok. Nevetséges volt, ahogy teljesen sztereotipiás csevej folyt. Csak csajokról, és sportról beszéltek. Engem nem igazán érdekelt a sport, nem igazán tudtam hozzászólni. A csajokról meg annyit, hogy nemes egyszerűséggel tudomást sem vettem róluk. Egyfolytában csak Amy-re gondoltam, és arra, hogy mi minden lenne másként, ha itt lenne. Úgy éreztem, hogy egyedül én vagyok az aki más. Mindenki olyan egyformának tűnt. Minden olyan egyforma volt. Néha egybefolytak a napok, néha pedig lassan vánszorogtak, de mindig úgy feküdtem le, hogy tudtam semmi érdemleges nem fog történni.

Komoran vártam, hogy végre kicsengessenek, habár nekem még maradnom kellett. Az Isten tudja mennyit. Néhány szünettel ezelőtt Danielle váratlanul feltűnt a szekrényemnél, és oda vakkantotta, hogy háromkor legyek a tudományteremnél. Visszafordultam a szekrényhez, mert már tudtam, hogy hová kell mennem. Sudern értesített még a nap elején. Biztosra vettem, hogy azért jelent meg, hogy megbizonyosodjon, hogy hallottam.

Danielle

Azért mentem Luke szekrényéhez, hogy bocsánatot kérjek. Egész irodalmon azt tervezgettem, hogy mit mondok neki, és még a végén megköszönöm neki, amit tett. Azonban inamba szállt a bátorságom és tudtam, hogy képtelen lennék elmondani neki, hogy sajnálom. Tényleg. Kiállhatatlanság az álcám, hogy ne kerüljenek közel az emberek. A titkaim így biztonságban vannak. Teljesen pánikba estem, amikor felfedeztem Luke kiváncsiságának jeleit, így jónak láttam, ha védekezem. Azonban nem éreztem jól magam. Habár Rachel és a többieket a barátaimnak hívhattam, ők nem érdeklődtek rólam. Megelégedtek azzal, amit pletykáltak. Senki sem tudja, hogy mi történt azon az éjszakán. És szerettem volna, ha ez így is marad. Először Ericet szigeteltem el magamtól, majd a húgom, most pedig Luke-ot.

Amikor odaértem, tagoltan közöltem vele, hogy mikor és hol kell lennie, és elhúztam. Szörnyen éreztem magam, de muszáj volt megtennem. Féltem, hogy olyan könnyű lenne összebarátkozni vele. Persze kiderült, hogy azért mégsem, és egy kicsi hálás voltam. Visszasiettem a terembe, és szorgosan jegyzeteltem egész nap.

De minél inkább nem szerettem volna, annál hamarabb lett három óra. Mindenki számára lassan teltek az órák, azonban nekem csak pár pillanat volt. Az idő relatív dolog, nem igaz?

Húztam az időt, de nem menekülhettem. Lassan csoszogtam a tudomány labor felé, közben azért imádkoztam, hogy Luke ne jöjjön és ugyanakkor jöjjön is.

Amikor beléptem a terembe, rögtön elfogott a pánik, és csak egy pillanatomba került volna és már vissza is fordultam volna. Azonban mindenki látta a belépőmet, Sudernt is beleértve. Felnézett a lapjaiból és mosolyogva köszöntött.

A terembe - a tanárt kivéve - három diák ült. Macy, az évfolyamtársam, Dylan az egyik kémiai nagyágyú, aki gyakran volt modora miatt a triumvirátusunk célpontja. És persze Luke.

Megmarkoltam a táskám pántját, és felszegett állal sétáltam az asztalhoz. Dylan mellé kellett ülnöm, de úgy tettem mintha igencsak ínyemre lenne a dolog. Komótosan pakoltam ki a táskámból. Az egyedüli zaj a teremben Sudern papírjainak sercegése volt. A padtársaim néma csendbe burkolóztak, mintha megzavartam volna valamit. Kiegyenesedtem, és meredten néztem előre. Nem létezik, hogy megfutamodok. Danielle Ray emelt fővel megy ki ebből a teremből.

Sudern elégedetten dőlt hátra, a papírjait kezdte rendezgetni. Végül lassan felállt és megszólalt:

- Nos, most már, hogy itt vagyunk mind - kezdte és az asztalunkhoz sétált. Lassan kiosztotta a papírokat. - A verseny másfél holnap múlva lesz. Remélem, hogy elég elszántak vagytok, mert vagy győzünk, vagy nem jövünk haza.

Micsoda beképzeltség, gondoltam és magam elé húztam a papírt. Persze rögtön feladat elé állít minket. Ki nem állhattam. Komoran a feladokra meredtem és megpróbáltam nem bizonytalannak tűnni.

- Szóval a feladatuk az, hogy megoldják minél pontosabban ezt a rejtvény, párban. Tudom, hogy szeretnének mind résztvenni, de azonban csak három tagú csoport vehet rész. Sudernre sandítottam, és azt fontolgattam, hogy kiejtem magam. Vagy pozitív dolognak látom a kiesésem. Azonban Sudern észrevehette, hogy min töröm a fejem, mert elmosolyodott.

- Vannak kötelezettségek - intézte Luke-nak és nekem a szavait, így rögtön rájöttem, hogy azzal vége a javítási lehetőségnek, ha kiesek. Vagy akár Luke is. - Szóval párokban kérem megoldani a feladatot.

- Miért oldjuk párokban, ha egyszer az egyént figyeli? - kérdezte Dylan homlokráncolva és küldött felém egy lapos pillantást. Nagyszerű.

- Mert tudnom kell, hogy ki hogyan dolgozik a párjával és mennyire képes vezetni a csoportot.

- Danielle szeret dirigálni - vigyorgott Luke, mire Macy is halvány mosolyra húzta a száját. Rámeredtem a csajra, akinek nyomban lehervadt a vigyora. Félt, és szerettem volna, ha úgy is marad.

Sudern úgy tett mintha nem hallotta volna és az órájára nézett.

- Kezdjék, most és félkor kérem a munkákat. A harmadik felére hagyjanak több időt.

Sudern hátat fordított és az asztalához sétált. Alig tett meg néhány lépést, amikor Dylan keze a magasba lendült és megkérdezte:

- Hogy vannak a párok? - Haja a homlokába hullott.

Sudern kifújta a levegőt, majd megfordult és oldalra biccentette a fejét.

- Mégis mit gondol Mr Clark? - hozta zavarba a mellettem ülő srácot. - Ahogy ülnek. Ön Ms. Ray társa lesz.

Dylan felém pillantott és felhorkant.

- Én nem leszek vele - közölte ellenmondást nem türően. - Egy gonosz és értéktelen ribanccal.

Ezt persze úgy súgta csak, hogy én halljam. A szívem majd kiugrott a helyéről, a tenyerem izzadni kezdett. Előre fordultam és összeszorítottam a szám.

- Mr Clark ez nem kíváság, hanem parancs - mosolygott Sudern.

- Mondom, hogy nem érdekel - válaszolta foghegyről. - Itt van egy magoló stréber - bökött Macy felé - itt meg egy bukásra álló, akit bizonyára maga ideerőszakolt - mutatott Luke-ra, majd végül rám nézett és karba fonta a kezét. - Meg az ígéretes Danielle Ray, aki árnyéka önmagnak. Nem mondanám, hogy nem volna intelligens, de köztudott, hogy nem képes csapatban dolgozni és nem képes irányítnani, emellett elképzelhető, hogy csupán azért van itt, hogy kiszúrjon a másik két lúzerrel.

Luke ránézett, Macy pedig elvörösödött.

- Neked meg nem tud keresztbe tenni? - kérdezte egyszerűen Luke.

Dylan megrázta a fejét és keserű mosollyal mondta:

- Nekem már mindent elrontott, nem tud már ártani.

Sudern komolyan elveszettnek látszott. Én teljesen üresnek éreztem magam, közel álltam ahhoz, hogy feladjam. Ám ekkor Luke felállt.

- Én leszek Danielle-el - mondta Dylannek, és a szék támlájára tette a kezét. - Legyél csak Macyvel.

Dylan megvonta a vállát és helyet cserélt Luke-kal.

- Köszönöm - suttogtam, amikor a laphoz hajolt, hogy elolvassa a szöveget.

Dylan is hátat fordított Macy-nek magyarázott valamit, a szavai kivehetetlenek voltak. Azt hittem, hogy Luke nem hallotta, és igyekeztem, hogy ne nézzek a szemébe. Megoldottuk a feladatot, majd Luke felém nézett és megbökte a könyököm.

- Szívesen - mosolygott.

A felkészítő hamarabb eltelt, mint vártam volna. Luke-kal egyszerre készültünk el, azonban nekem még időbe telt, hogy megbeszéljek valamit Sudernnel, így megígérte, hogy megvár kint.

Dylan az asztal mellett állt.

- Akkor ki megy? - kérdezte unottan, és amikor meglátott, akkor hozzá tette. - Ugye Danielle?

Sudern megdörzsölte az állát és felnézett ránk.

- Nem tudom még. Mérlegelem a lehetőségeket - válaszolta diplomatikusan. Reméltem, ha engem hajít ki legalább nem a csoport szeme láttára teszi. - Nos, akkor mehettek srácok.

Egyszerre léptünk ki a teremből, amikor Dylan megragadta a kezem és visszarántott.

- Danielle gondoskodom róla, hogy ne maradj a csoportban - közölte nyugodtan. - Tudom, hogy miért fontos neked, de elveszem tőled a  lehetőséget. Nem érdekel ha azzal a béna Macy-vel,m vagy a bagós Sydney-i sráccal kell leszerepeltetnem magam.

Felmorajlott bennem a régi énem. Az érzés megrészígett, nem éreztem félelmet.

- Én meg elintézem Clark, hogy soha többet ne érezd magad itt biztonságban - mondtam dadogás nélkül határozottan. - Szeretnéd újra élni a karácsonyi bált? Folytasd csak, mert ezerszer rosszabb lesz.

Kirántottam a kezem a szorításából.

- Luke pedig értelmesebb mint te - vetettem oda édesen mosolyogva.

Elsétáltam, de az érzés fokozatosan elszivárgott belőlem. Amikor Luke mellé értem ismét a dadogós Danielle voltam.

- Minden rendben? - kérdezte.

- A-ha - nyögtem ki. Mielőtt kiléptem volna a főbejáraton, visszafordultam. Dylan utánunk bámult, pillantsa megtelt gyűlölettel.

Másnap pedig elszabadult a pokol. Legalább is számomra.